Vagyontalan nemesi családból származott. A nagyváradi jogakadémián végzett, ezután köz- és váltóügyvédi munkakörben dolgozott Nagyváradon. Bekapcsolódott az 1848-49-es magyar szabadságharcba, 1848 augusztus 19-től az 1. bihari nemzetőr-zászlóaljban századosi beosztásban teljesített szolgálatot, részt vett a délvidéki harcokban. November 24-től százados, 1949 április 24-től őrnagy, majd zászlóaljparancsnok az 55. honvédzászlóaljban. 1949. július 20-án a cári csapatok a Vöröstoronyi-szoros őrségével a Havasalföldre szorították, a törökök előtt tette le a fegyvert. A megtorlások elől Törökországban telepedett le, majd Szírián át az Egyesült Államokba emigrált, több helyen megfordult, 1852 március 30-án azon emigráns magyar férfiak (Albert Anzelm, Árvai László, Fiala János, Hollán Hugó, Nemegyei Bódog, stb.) közt volt, akik a New Orleans-ban fél körben körülvették védelmezően – kezüket kardjuk markolatán tartva – Kossuth Lajost, amíg szónokolt, köztudomású, hogy csak a déli rabszolgatartó államokban volt rideg Kossuth Lajos fogadtatása. Baróthy Davenportban (Iowa), majd Omahában élt. 1858-ban tért haza Nagyváradra, ahol ügyvédként, majd takarékpénztári hivatalnokként működött. Az 1867-es kiegyezés után belépett a honvédegyletbe. Nyugalmazott takarékpénztári hivatalnokként hunyt el 1885. november 24-én délelőtt 10 1/2 órakor, életének 66., házasságának 31. évében tüdőbajban. Neje Müller Mária volt."
Forrás : hu.wikipedia.org
"Így jött el Martzius 30dika, amely napra volt hirdetve, hogy Kossuth szabadtéren fog beszélni a néphez, estve 7 1/2 órakor. Tudva ellenségeink gyűlöltségét tartottunk tőle, hogy az est sötétségét Kossuth ellen fel fogják használni. Eljött az indulás idő. Mi környezői s az Aleppóból megszabadult bajtársaink: Fiala János, Albert Anzelm, Árvay László, Hollán Hugó, Baróthy László, Nemegyei Félix tusára is elhatározottan, ha kell Kossuthért, elkísértük őt a "Lafayett square"(Lafayett négyszög)re, s az ott felállított állványon körülfogtuk. Az állvány körül lámpák és terpentin urnák világánál, mintegy 5-6 ezer nép tolongott vágyva látni Kossuthot. Az állvány egy kopott magyar és több amerikai lobogókkal volt ékesítve. A nép eleinte csak kíváncsi, de hideg volt, alig fanyarodott ki belőle egy-két "hurra" Kossuthért. Hanem amint Kossuth beszédjében a Clay-veli viszonya és beszédjére nézve magát a nép, mint bíró elibe állítva előadta a dolgot tisztán a maga valóságában, bátran, hízelgés nélkül, kimondva a Clay iránti véleményét és érzelmét, hogy t.i. ők elvben nem egyeznek ugyan, de ő a személyét tiszteli, tudományát elismeri s a népnek hozzá vonzódását méltányolja, s őneki hosszú életet kíván; a tömeg ordított örömében, hurrázott Kossuthnak számtalanszor."
Teljes cikk : ckik.hu
"Mikor rendbe szedtük magunkat, Bem tábornok a hadsorok előtt Ihász Dániel őrnagyunkat a csatában tanúsított hősiességéért alezredessé nevezte ki. Helyébe az 55-ik zászlóalj parancsnokává Baróthy László
kapitányt léptette elő, szintén a piskii csatában tanúsított
hősiessége jutalmául.Baróthy László édesapja volt a Chicagóban és környékén élő magyarság közkedvelt, hírneves orvosának
és minden magyar ügyért lelkesedő, kitűnő honfitársunknak,
Dr. Baróthy Árpád urnák."
Forrás : Florián Kuné : Egy szabadságharcos emlékiratain
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése