Pecsovszky- Perényi József

Pecsovszky József, Perényi (Temesvár, 1921. július 2. – Arad, 1968. október 6.) román és magyar válogatott labdarúgó, csatár.
16 évesen, a Temesvári Kinizsi csapatában mutatkozott be a román élvonalban. 1940-ben egy rövid időre CAM Timișoara játékosa volt, de visszatért a Kinizsihez. 1941-ben a Nagyváradi AC csapatához igazolt, amely a második bécsi döntés követően a magyar bajnoskágban szerepelt. Három idényt játszott Váradon, 1943-ban ezüstérmes, 1944-ben bajnok lett a csapattal. 1944-ben a Kolozsvári AC-hoz szerződött, de háborús események miatt minden bajnokság megszakadt. 1946 és 1951 között az UTA Arad játékosa volt és tagja az 1947-ben román bajnok csapatnak. 1947. októberében három hónapos eltiltást kapott mert a Románia-Lengyelország mérkőzésre akart fogadást kötni Magyarországon az ellenfél győzelmére.
1952-ben a CCA București (Steaua) csapatához szerződött. Itt három idényt töltött, majd vissztért Aradra, ahol 1961-ben hagyta abba az aktív labdarúgást. Játékos pályafutása során szinte minden poszton szerepelt, egy alkalommal még kapus is volt. A román első osztályban 273 mérkőzésen játszott és 86 gólt szerzett. Az 1962-63-as idényben az aradi csapat vezetőedzője volt. Az aradi stadion főbejáratánál található szobra, melyet volt klubja állítatott fel.

A válogatottban

32 alkalommal szerepelt a román válogatottban és 11 gólt szerzett. 1942–43-ban három alkalommal a magyar válogatottban szerepelt. Az első román válogatott labdarúgó volt, aki meghívást kapott a világválogatottba.
További információk hu.wikipedia.org  


Perényi-Pecsovszky Józsefről van szó. „Apám tót volt, anyám sváb, de én magyar vagyok, mert annak érzem magam" – vallotta a játékos. NAC-os korszakában előbb magyar címeres mezben játszott, s lett háromszoros válogatott. Harmadik fellépésén Szófiában a bolgárok ellen a mieink 4:2-re győztek, s négy váradi volt a csapatban. Perényin kívül Kovács II János, Bodola és Tóth III. 
Perényi három meccsén csak győztes csapatban szerepelt. A szófiai találkozó után válogatott mezben már csak a románokéban futott ki. Először 1945. szeptember 30-án, s gólt is szerzett a magyarok ellen, de 7:2-es vereség lett a vége (mármint román részről). Játszott akkor is, amikor a románok 9:0-ra kaptak ki: 1948. június 6-án a Megyeri úton – Tóth III éppen a magyarokat erősítette... –, Kocsis Sándor „kétgólos" válogatottbeli bemutatkozásán. Ezen a mérkőzésen szinte számolatlanul estek a gólok, Perényi azt hitte, hogy együttese csak hétszer kapitulált.
Forrás : nemzetisport.hu 

Pecsovszky József román és magyar válogatott csatár volt, aki mind a két ország labdarúgó-bajnokságában aranyérmes lett. A kilencven évvel ezelőtt született Pecsovszky 16 évesen a Temesvári Kinizsi csapatában mutatkozott be a román élvonalban, később a Nagyváradi AC játékosa lett. A váradi együttessel 1943-ban ezüstérmet, egy évvel később pedig aranyérmet nyert a magyar pontvadászatban – ekkor Perényi néven szerepeltették. 1947-ben román bajnok volt az aradi textilgyári csapattal, az UTÁ-val, közben megfordult Kolozsváron, majd az 1950-es évek elején a bukaresti katonacsapatnál, a mai Steaua elődjénél töltött három szezont. Szinte minden poszton szerepelt, egy alkalommal még kapus is volt. 32 alkalommal játszott a román, és háromszor a magyar nemzeti tizenegyben. Játékos-pályafutását Aradon fejezte be 1961-ben, és ott alapított családot. Fiatalon érte a halál, épp egy történelmi dátumon, október 6-án, 1968-ban. Az aradi stadionnal szemben szobrot állítottak a tiszteletére, Oroszhegyi Károly Csala, a szőke csoda címmel írt róla könyvet, és Romániában Fair Play díjat is elneveztek róla.
Hallgassa meg!
Forrás : mr1-kossuth.hu   

„Futball-tipológiailag” ugyanabba a kategóriába sorolják, mint Alfredo Di Stefanót: korát ugyanúgy megelőzve, mint az argentin világsztár: elöl-hátul egyformán jó, „hátára veszi a pályát”, szerel, szervez, irányít, s ha kell, gólt lő. Még kapusként is szerepel.
Noha Aradon érkezik sportolói pályafutásának csúcsára, a szakemberek Pecsovszky (Perényi) Józsefet temesvári származású és a futballozás ábécéjét a Bega-parti városban elsajátító legtehetségesebb és legtechnikásabb labdarúgóként tartják számon. Azon erdélyi futballisták közé tartozik, akik tagjai voltak mind a román, mind pedig a magyar nemzeti válogatottnak és mindkét országban nyertek bajnoki címeket.
A Pecsovszky-család tíz gyermeke közül a negyedik József, akinek egyik interjújából kiderül: édesapja, a Szepes vármegyei Gölnicbányáról a Bánságba került kovácsmester „szlovák eredete ellenére németnek érzi és mondja magát”, a Temesvár környéki Dentáról származó, minden kétséget kizáróan „sváb” származású édesanyja, Hack Rozália ellenben valószínűleg inkább magyarnak. Pecsovszky József, becenevén Csala, önmagáról ezt nyilatkozza: „1943-ban sem vallottam németnek magam, pedig akkor egyesek szerint »okos dolog« lett volna…”
Tovább monitorpress.eu 

Perényi József adatlapja a romaniansoccer.ro oldalon 

Forrás : diasporatm.ro 

 Forrás : nyugatijelen.com  

Forrás : nyugatijelen.com  

Pecsovszky József egy ITA–Tatabányai Bányász mérkőzés alkalmával Grosics Gyulával fog kezet az aradi találkozó előtt

(A felvétel Réhon József gyűjteményéből való)

Vasárnap lenne 85 éves Pecsovszky József, aki immár 1968 óta az égi mezőkön tartja a kapcsolatot a labdarúgással. Bár Csala mindössze 47 esztendőt élt, rendkívül termékeny és tömény volt a földi pályafutása. Játszott többek között a román és a magyar válogatottban, no meg az aradi ITA-ban, melynek színeiben bajnokságot és kupát is nyert. Szepesi György szerint: “A világ bármely válogatottjában helye lett volna! Pecsovszky szüntelenül magas hőfokon égett, a futball volt az élete, a vallása. (…) Bár nála technikásabb labdarúgót nemigen láttam, minden mozdulatával azt bizonyította – már akkor!, hogy a világ legszebb játékának a küzdőszellem a tartópillére.”
Ilyen tömör portré után nehéz még valamit is hozzátenni egy olyan zseniális labdarúgó személyiségéhez, mint amilyen a “szőke csoda” volt. Tény, hogy Pecsovszky nemcsak sportolóként, hanem egyszerű polgárként is mély nyomot hagyott tisztelőinek lelkében. Éppúgy szerette a labdát, mint az embereket. Nem is érezte volna jól magát a pályán, ha nem játszhat mindig zsúfolt lelátók előtt. Tudta, érezte, hogy a legnépszerűbb labdajáték csak a közönségért történhet. Kár, hogy a mai fiatalok nemhogy Pecsovszky József szellemiségét, hanem a nevét sem ismerik. Erről személyesen győződtem meg több alkalommal, amikor még az úgynevezett újkor UTA-labdarúgói között járva feltettem a kérdést: ki mit tud Pecsovszkyról? Mint mondottam volt, nemigen tudtak róla semmit, ám ha meséltem róla, azt rendkívül érdeklődéssel figyelték.
Sajnos, megszakadt egy szál a múltbeli sportolói értékeinkre való megemlékezést illetően. Holott ha mást nem is, de Pecsovszky szellemiségét mindenképpen át kellett volna menteni a későbbi generációk számára. A szelíd tekintet, a zseniális labdabűvölet, a játékbeli kreativitás csak néhány jellemzője annak a labdarúgónak, aki 41 éves koráig futballozott, s még akkor sem hagyta volna abba aktív pályafutását, ha irigyei nem beszélték volna le a folytatásról.
Csala olyan remek momentumot is megélt labdarúgóként, hogy 1961 tavaszán, Brassóban, az UTA csapatában együtt szerepelhetett nagyobbik fiával, Józseffel.
Sajnos, a gégerák nem kegyelmezett neki, s a mexikói olimpia esztendejében végső búcsút kellett vennünk tőle. Tengernyi tömeg kísérte el utolsó útjára, amely a stadion tőszomszédságában lévő temető sírkertjében ért véget.
Forrás : archiv.nyugatijelen.com
 

Pecsovszky aradi szobrát a vérmesebb szurkolók néha UTA-dresszbe öltöztetik

Forrás :  aradihirek.ro